AHTO RAUDOJA – Zsindelyes

Ahto Raudoja ács erdész végzettséggel, valamint a kisszámú seto kultúrnépcsoport szószólója. A hagyományos faépítészet egyetemi évei óta van érdeklődése középpontjában, amikor erdészetet tanult, és a hagyományos seto épületek eszköztárát tanulmányozta. Az elmúlt húsz év során, a hagyományos építészet fontos részeként, tevékenységi körei között tudhatja a fatetőket. Leginkább zsindelytetőket épített, akár egy személyben, akár építésvezetőként, de fiatal mesterek oktatásával is foglalkozott. Még egyetemi évei alatt létrehozott egy kis vállalkozást, a Katusõkatja-t, aminek a fő tevékenységi köre a zsindelytető-építés és a faház-renoválás. Ahto vezetésével mindenfajta zsindelytető készül, az apró 4 m2-es ereszektől a 1400 m2-es csűrökig. Kiemelkedőbb projektek készültek például az Észt Szabadtéri Múzeum és a Seto Falusi Múzeum számára.

Seto szószóló

Építészeti tapasztalatai mellett Ahto a seto kultúra szószólója is. A setok egy kis finnugor népcsTsoport közel az észt-orosz határhoz. Bár saját nyelvük és ruházatuk, konyhaművészetük, zenéjük és építészetük van, területük vagy Észtország, vagy Oroszország részét képezi. Ahto, többek között, kutatott, és felújított seto tsässon-okat, ortodox kápolnákat, melyeknek jelentős szerepük van a seto falusi építészetben. A templomokkal ellentétben a tsässon-okat a falusi közösségek alapítják, és a helyi emberek építik saját döntésük alapján, saját forrásaikra és tehetségükre, valamint a helyi építési szakértelemre támaszkodva. Ennek következtében ezek az épületek alapvető forrásai az építészeti örökség kutatásának. Ahto összeállított egy terjedelmes antológiát „Tsässonok Setoföldön” (megjelent 2011-ben, szerzők: Ahto Raudoja és Tapio Mäkeläinen), mely betekintést nyújt az elmúlt 10-12 év kutatásaiba, és lehetővé teszi, hogy megértsük a tsässon jelentőségét a seto kultúrában. Ő a szerzője a „Setoföld: az építészeti hagyományok alapvető jellemzői” áttekintésnek (megjelent 2014-ben a Vanaajamaja gondozásában), amely összefoglalja a seto vidéki építészet különböző épülettípusait.

Zsindelytető-építés

Észt földön a fa már a prehisztorikus időktől a leghozzáférhetőbb építőanyag volt. A XV. századig, amikor elkezdett elterjedni a kőtető, a lakóházak és templomok tetejét a rönkökről ékkel lehasított fadarabokkal fedték. A mezőgazdaságban beállt változások következtében a XIX. században a fatetők újra elkezdtek népszerűvé válni. A cséplőgép elterjedtével, az így feldolgozott szalma már nem volt alkalmas tetőfedésre. Különböző típusú zsindelytetők [észtül: pilbas (tűzifa), laast (repesz), sindel (zsindely), kimm (hajópadló)] jelentek meg a deszka, hasított rönk és nádtető mellett. A szovjet idők után, amikor különböző ipari termékkel fedték a tetőket, a vidéki építészetben a fatető újra dicsőségre emelkedett, és teret nyert úgy a faházfelújítás, mint új házak építése terén. A zsindelyt nyers lucfenyőből vagy más fenyőféléből, nyárból vagy égerből készítik egy speciális zsindelyhasító géppel. A lucfenyő a legtartósabb, de egyúttal a leggöcsösebb, ami a zsindelyhasítást igen megnehezíti, mivel a zsindelyhez használt rönköknek egyenes-szálúnak és göcsmentesnek kell, hogy legyenek. A zsindelyek átlagosan 3-4 mm vastagok, 7-12 cm szélesek, és akár 75 cm hosszúak. A rönkházak számára ez a legmegfelelőbb tetőanyag, mivel a vidéki tetőfedésben ez a természetes anyag a legelterjedtebb. A zsindely rugalmas és alakítható, alkalmas különböző tetőalakzatokhoz, és viszonylag könnyű – a régi rönkházak gyakran nem bírnak el nehéz kőtetőket.

Életre kel az ősi szakértelem

A XX. század elején a házépítés és a saját tető elkészítése a legtöbb paraszt számára a nyilvánvaló és kivitelezhető feladatok közé tartozott, amit fiatal fiúk apjuk mellett sajátították el, hogy aztán a maguk során továbbadják fiaiknak. A szovjet idők alatt az építési hagyomány megszakadt, és számos építéshez kapcsolódó szakmát a kihalás fenyegetett. Miután Észtország elnyerte függetlenségét, egyre többen kezdtek felújítani régi épületeket, vagy a hagyományoknak megfelelően emelni újakat, és ezzel párhuzamosan az ősi szakmák iránti érdeklődés is felélénkült. Manapság már olyan rövid tanfolyamokon van lehetőség elsajátítani a fatető-építést, melyeket főként hagyományos építési technikák népszerűsítését célul tűző társaságok szerveznek, vagy amelyek tapasztalt mesterek felügyelete alatt működnek.

Észtország szerte számos fatető-készítő mester van, de Ahto amellett hogy mesterember, a hagyományos szaktudás szakértője és a kulturális hagyományok hordozója is.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *