CSORDÁS ISTVÁN – Nádtetőkészítő

Csordás István családja több generációra visszamenően foglalkozik a nád aratásával, nádtermékek értékesítésével és nádtetőkészítéssel a Fejér megyei Pákozdon és környékén. Ugyan szülei foglalkozása révén maga is ebben nőtt fel és évszaktól függetlenül a Velencei-tó és annak világa jelentett mindent számára gyerekként, a szülők által kínált pályát fiatalon mégsem folytatta. Több foglalkozást is kipróbált, volt tűzoltó is, mire aztán végül visszatalált a régi családi mesterséghez. Az 1990-es rendszerváltozás alig néhány évesen érte csak a kiváltott iparengedélyt és több szempontból új lehetőségeket teremtett ennek az iparágnak is: feleségével családi vállalkozásba kezdtek, kis- és nagykereskedők számára is  értékesítve az aratásból származó és a felhasználás módja szerint szétosztályozott nádanyagot. A hazai értékesítés mellett az idők során egyre bővülő mértékben exportra is szállítanak Nyugat-Európa országaiba, elsősorban Hollandiába, Dániába, Belgiumba, Németországba illetve Franciaországba.

A nád betakarítása, feldolgozása és kereskedelme mellett a vállalkozás másik fontos ága az építőipari kivitelezés: nádtetők, nádfedések tervezése, építése valamint azok karbantartása és felújítása. A számos Magyarországon megvalósult munka mellett Európa számos országában készítettek már tetőt, többek között Németországban vagy Belgiumban. A legsikeresebb időszak a 90-es évek végéig tartott, ezután azonban a folyton változó természeti viszonyok állandó rizikója és a globális felmelegedés egyre jobban érezhető negatív hatásai mellett a gazdasági-politikai viszonyok is folyton kedvezőtlenebbé váltak, megnehezítve a talpon maradást. A folytatás azonban sosem volt kérdéses, ettől a raktárat és az üzemet érintő tűzvész sem tudta eltántorítani, elsősorban a szakma és a hozzá kötődő, természethez közeli életforma szeretete miatt. A folytatás is biztosítva van a családon belül jelenleg is a vállalkozásban dolgozó lánya és veje révén.

A nádgazdálkodásról

A nád ősi építőanyag, melynek tetőfedő anyagként és egyéb helyeken történő építési célú felhasználása egész Európában és a világ más tájain is jellemző. Élővilága azonban, elsősorban Nyugat-Európa országaiban, folyamatosan visszaszorul, pedig a nyílt vizű tavak vízminőségét jelentősen javítani tudja, nagymértékben hozzájárulva a víz öntisztulásához, jellemzően maga körül megkötve a víz szerves anyagait, üledékeit. Kiszorulásával a hozzá kapcsolódó jellegzetes fauna is eltűnik, énekes madaraival és egyéb vízi állataival. Jóllehet a nád gyorsan elterjed ott, ahol megtelepszik, elsősorban vegetatív szaporodás útján, azaz gyöktörzsének illetve szárának járulékos hajtásai révén, ámde ugyanilyen könnyen ki is irtható, elegendő ha egy éven belül kétszeri kaszálást kell megérnie. A tápanyagraktárként is szolgáló gyöktörzs vagy rizóma ezt a megterhelést már jellemzően nem bírja el és az újra meg újra történő kihajtás végletesen kimeríti. Ahol azonban nádgazdálkodás folyik, az aratást jellemzően a téli hónapokra időzítik, mindig az azévi „termést” lekaszálva, hiszen ennek van csak építőipari értéke. Az aratásnál mindig figyelemmel kell lenni arra is, hogy a művelet minél kevesebb kárt tegyen kárt a víz alatt megmaradó részekben illetve hogy az alacsony vízállásnál történő vágás miatt a későbbi magasabb víz meg ne akadályozza a megmaradó részek lélegzését. Az ilyen jellegű hibák ugyanis akár teljesen tönkre is tehetik a következő évi hajtáshozamot.

A Velencei-tavi nád

A Magyarország harmadik legnagyobb tavaként számon tartott Velencei-tó átlagosan 1,5 méteres mélységével ideális élőhely a nád számára. Nem véletlen tehát, hogy a 60-as évekig a vízfelület több mint 60%-át borította a növény, de ez a szám ma is igen magas, körülbelül 30-40%-ot tesz ki. A művelés évszázadokra visszamenően kimutatható a tó körül, hozzájárulva a vidék építészeti megjelenéséhez és megannyi nádvágó családnak a tóhoz és a tavi világhoz való szoros kötődéséhez. Ezekhez a nádasokhoz, szülőföldjéhez ragaszkodik Csordás István is, munkája éppen ezért elválaszthatatlanul összefügg ennek a vidéknek a vízi világával, a tó körüli állapotokkal, a vízszint változásaival és ezekből fakadóan az itteni nádak aratásról aratásra változó minőségével, a fedésben használható és értékesíthető nádanyag mennyiségével.

A Velencei-tó Magyarország egyik kiemelt forgalmú nyaralóhelye, melyet az 1970-es években kezdtek el szervezetten és tervezetten üdölőövezetnek átalakítani. Ebben a folyamatban nyilvánvaló szerepe volt a főváros közelségének is. A tó körüli terület üdülőterületi és lakóövezeti beépítettsége azóta is töretlenül növekszik, folyamatosan kisebb és kisebb területre szorítva a természetes élővilágot. Másrészről a tó turisztikai rendbehozatala során végzett kotrás, a tó körüli víztározók építése és a vízforrások biztosítása hosszú távon tudja garantálni a tó élettartamának meghosszabbodását. Különösen azt a tényt figyelembe véve fontos ez, hogy az ezt megelőző időkben átlagosan 100 évente kiszáradt a tó medre, melyre utoljára a 19. század közepén volt példa. E folyamatban nyilvánvaló szerepe van a nádasoknak is, amelyek saját terjedésükkel és az általuk termelt üledék révén járulnak hozzá saját élőhelyük folyamatos szűküléséhez.

Ahogy a fenti példa mutatja, megannyi érdek és szempont jelentkezik egyszerre a tó életében, melyek együttes teljesülése lehetetlen, mindössze ezek lehető legjobb egyensúlyára lehet törekedni. Ezekben a kérdésekben a tó, mint állami tulajdon kezelőjének, a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak van a legnagyobb a szava, az átfogó vízgazdálkodási terv stratégiájának állandó felülvizsgálata és a különböző távú tervek kidolgozása és megvalósítása révén. Ebbe a rendszerbe az egyéb kiemelt területek mellett nélkülözhetetlen prioritásnak kell lennie az egykor meghatározó építészeti karaktert adó nádfedés és a hozzá kapcsolódó, évszázados hagyományokkal rendelkező nádvágó-nádfedő szakma mint kulturtevékenység fenntartása is. Csordás István a különböző befolyásoló tényezők közül azonban a legjobban a tél egyre gyakoribb elmaradása miatt aggódik. Ahogy mondja, egyre ritkább eset, hogy tartós fagy legyen, ez pedig nem kedvez sem a gazdaságos, jégről történő vágásnak sem a nádnak mint építőanyagnak.

Aratástól a nádtermékekig

Csordás István és csapata nem csak a nádaratást hanem a nádfedést is maga végzi. Ilyenformán mind az építési tevékenység, mind a mezőgazdasági munka közel áll hozzájuk, ezért mindkét területen vállalnak egyéb bedolgozó munkákat is. Az aratás időszaka 5 hónap, jellemzően novembertől márciusig tart, attól függően, hogyan engedi meg az időjárás, a hőmérsékleti és csapadékviszonyok. Mivel a Velencei-tavi nád teljes learatása az utóbbi időszakban szinte lehetetlenné vált, az aratás területe szükségszerűen kiterjedt a környékbeli halastavakra, nádasokra is, amelyek gyakran akár több 100 km-re is fekszenek a pákozdi raktártól. Az időszak végére Észak-Dunántúl-szerte állnak a learatott kévékből készített kúpok, várva a raktárba szállítást és a további felhasználást.

Természetesen ma már az egykori kézi aratást felváltotta különféle aratógépek használata. A gépesítés hatékonyabb kitermelést és feldolgozást tesz lehetővé, ugyanakkor bizonyos területeken a gépek nem használhatóak és csak a hagyományos megoldásokkal lehetséges továbbra is a vágás és a begyűjtés.

Mielőtt a learatott nád a raktárba kerülhetne, kihagyhatatlan lépés az anyag szakszerű, szálankénti osztályozása annak minősége és vastagsága alapján. Ezt a szakaszt ma már szinte kizárólag külsős csapat végzi. Leggyakrabban a Hortobágy melletti Balmazújvárosból érkeznek roma munkások, hogy az igen komoly fizikai próbatételt és szakértelmet igénylő osztályozást elvégezzék.

A legmagasabb kategória az exportra szánt anyag, a kivitel elsősorban Nyugat-Európába történik, ahol a jó minőségű alapanyagot jól megfizetik. A következő osztály a tetőfedésre alkalmas nád, melyet a pallónak illetve szövetnek megfelelő kategória követ. Az osztályozás folyamatát nádhúzásnak is szokták nevezni, mivel a kévékből szálankénti húzással kerülnek kiválogatásra és átrendezésre a szebb darabok. A válogatás végén maradt szövetkategóriából a folyamat végén még eltávolításra kerülnek a különféle hulladékok, idegen anyagok, míg végül előáll a csak nádat tartalmazó 4. minőségi kategória, mely külön folytatja a továbbiakban az útját.

A nádlemezek, nádpallók kiváló fizikai jellemzőkkel rendelkező környezetbarát építőanyagok, melyek készítése során a nádszálakat ásványi vagy kémiai kötőanyag nélkül, egymással párhuzamosan futó horganyzott drótpárok közé préselik. Legfőbb értéke a jó hő szigetelés és a kis súly. Kiválóan alkalmazható padlásterek hőszigetelésére valamint bevakolva a falazatra rögzítve. A nádlemezek 5 centiméteres vastagságban, rendszerint 1 x 2 méteres méretben készülnek. 2 centiméteres vakolattal borítva a “nehezen éghető anyagok” közé tartozik.

A sűrűszövetek horganyzott huzallal szőve, méterenként 120-160 szál nádat tartalmaznak. A tekercsek 6 folyóméter hosszúságúak, szálmagasságuk 100-200 cm között változik. Felhasználási területük a nap, szél és betekintés elleni védelem.

Nádtetők készítése – építéstechnológia

Egyéb tetőfedőanyagokhoz képest jelentős eltérés a nádtetők esetében, hogy a kb. 30 cm szerkezeti vastagság egyszerre oldja meg a tetőhéjalás minden feladatát: egyszerre hőszigetel, megfelelő hajlásszög mellett biztosítja a vízszigetelést és a csapadék megfelelő levezetését, valamint ellenáll a szél- és hóterheknek. Tapasztalati úton mondhatjuk, hogy a szerkezet felső egyharmada dolgozik ténylegesen, a maradék 20 cm mint tartalék funkcionál az elemekkel vívott küzdelemben, a hőszigetelést tekintve természetesen az egész keresztmetszet hasznosnak számít mind a nyári hőterhelés, mind pedig a téli fagyok esetén. A megfelelő időközönkénti felújítás értelemszerűen a felső 10 cm-t érinti elsősorban, ennek részleges cseréjével kell számolnia a tulajdonosnak. A tető annál ellenállóbb és tartósabb természetesen, minél jobb a kivitelezés minősége: a kévék szakszerűen lettek elosztva és lefogatva illetve a tömörítés, ismételt visszaverés megfelelően el lett végezve.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *