LEONARD és JOHN GRANDISON – Stukkókészítők

A Grandison és Fia Ltd Edinburghban, a Határvidéken, Skóciában és Észak-Angliában 130 éve végez díszítő vakolat felújítási, konzerváló és helyreállító munkálatokat. Ez egy családi tulajdonban lévő vállalkozás, ahol a szakértelem és a tudás generációról generációra száll. A vállalat központja Peebles-ben, a skót határon van, ami Skócia egyik leglátványosabb területe és pusztán egy órányira fekszik Edinburghtól. Ennek az örökségnek a gazdagsága jól látható Grandisonék műhelyében, ahol számos vakolat, habarcs, építészeti eszköz halmozódott fel a bő egy évszázad alatt.

A céget Leonard Grandison (1860-1934.) alapította 1886-ban, 26 éves korában, 80 fontnyi tőkével. Már 12 éves korában vakolóinasnak állt az akkor közismert edinburghi James Annan vakoló cégnél (melynek leányvállalatai voltak Perthben és Londonban). Szinte biztos, hogy Leonard volt a legfiatalabb inas, aki egy, a Cortachy várban, (Angus) folyó, jelentős vakolómunkálaton dolgozott. Az 1879-ben bekövetkezett Glasgow-i csőd által okozott üzleti nehézségei ellenére Leonard tovább folytatta vállalkozását, ami az Edinburghban folyó, új házépítésnek volt köszönhető. 20-as évei elején művezető/munkavezető lett és  Peebles környékén található három helyszínen kezdett dolgozni: Eddleston mellett a Portmore House-ban, amit egy hatalmas tűzeset után építettek újjá: a Peebles-i Fő utcán található új British Linen Bankban: a Peeblestől kb. egy mérföldre található nagy villában, a Tantah Houseban.

Egyik nagyobb megbízása a Peebles-i Hydro 1905-ös tüzet követő vakolómunkálatai voltak. Mivel a cég saját, állandó személyzete nem tudott megbirkózni ekkora feladattal, Leonard plusz fél penny-s órabért ajánlott fel, hogy távolabbról is tudjon vakolómestereket szerezni. Nem voltak mechanikus emelőgépek az ötemeletes épülethez. A munkásoknak a meszet malterosládában kellett felhordaniuk úgy,hogy felvitték azt egy-két emelet magasságba, ott letették, majd egy másik munkás egy vagy két emelettel feljebb vitte. Természetesen lefelé jövet hasonló módon hozták azokat.

1914-re Leonard Grandison nevet szerzett magának és a Skót Határvidéken valamint Peebles környékén, ahol tulajdonképpen le is telepedett és saját műhelyt alapított, bekapcsolódott sok ház díszítővakolatával kapcsolatos munkálatokba. 1914-ben John Grandison, Leonard fia még iskolás volt, amikor apja esténként díszöntésre fogta be. Mivel a férfiak legnagyobb része bevonult a hadseregbe, minden kézre szükség volt a vállalkozásban. John 1915-ben kezdte meg inaséveit, majd 17 éves korában önként bevonult. Képesítését a Chatham-i Királyi Mérnöki Intézetben szerezte, majd egy olyan csapatban dolgozott, amely a kelet-angliai repülőterek kifutóit betonozta. Ezt követően Franciaországba küldték, a fegyverszünet idején Mons közelében tartózkodott. John sértetlenül megúszta a háborút, de amikor Németország felé menetelt, hogy csatlakozzon az azt elfoglaló hadsereghez, influenzás lett. Két hétig kórházban volt, majd ezt követően csatlakozott Köln mellett tartózkodó egységéhez. 1919-ben leszerelték, visszatért a vállalkozásba és a 20-as években apja társa lett.

A háború után a piac megváltozott, kisebb volt az igény a díszítőmunkákra a nagy tanácsi lakásépítési programokhoz, farmok faházaiba épített fürdőszobák és WC-khez, valamint tehén -istállók és juhhodályok modernizálához képest, melyeket a különböző betegségek legyőzése érdekében végeztek. Időközben John Grandison jónevű műszaki rajzoló lett, aki kiváló rajzokat készített a kimunkáltabb/aprólékosabb díszítésű mennyezetekről. A cég is töretlenül fejlődött, 1923-ban megvásárolta első autóját, egy használt Vulcan DS130-ast. Az 1920-as években a munkatechnológia is megváltozott, mivel megjelent a “Hardwell” nevű, új gipszvakolat, valamint feltalálták a gipszkartont (?), mely helyettesítette a hagyományos falécet. Az 1930-as években a vállalat beszereltette első telefonját.

Amikor az idősebb Leonard Grandison 1934-ben meghalt, egy gazdasági válsággal küszködő céget hagyott maga után. Nem sokkal ezután, John kezdte bevonni az ifjabb Leonard Grandisont, mégpedig épp oly módon, ahogy azt apja tette 1914-ben. Közvetlenül a II. világháború előtt felkeresett Skóciában különböző projekteket és prominens ügyfelekkel találkozott, köztük Sir Basil Spence-szel a Kippen (Stirlingshire) melletti Gribloch kúriában, mely az acélgyártó  Colville-dinasztia birtokában volt. Amikor 1914-ben kitört a háború, a legtöbb munkás bevonult és volt olyan időszak, amikor a cég három főből állt. Úgy tűnt, a történelem ismétli önmagát.

Az ifjabb Leonard 1948-ban kezdte meg ötéves tanoncidőszakát és ezidő alatt öt éven keresztül heti három estén építészetet tanult az edinburghi Heriot Watt College-ban. Építészetből Kiváló Nemzeti Oklevéllel zárta tanulmányait és sikeresen vette a Licentiate vizsgát (doktorátus előtti egyetemi fokozat) az Institute of Builders-be (Építészek Intézete). Tanulmányai alatt a vakolás minden aspektusát megtapasztalhatta/tanulmányozhatta, dolgozhatott az egyik legutolsó léc és mészvakolat munkálaton, ami a Vert Memorial Hospital (kórház) bővítése volt Haddingtonban. A háborút követően a cég nehézségekkel küzdött, melynek tetőpontja a Thatcher-i idők voltak, amikor Grandisonnak el kellett bocsájtania dolgozókat, mivel a képzési körülmények nagyon nehézzé váltak.

1978-ban az ifjabb John Grandson (az ifjabb Leonard fia) kezdte meg inaséveit. Ezt időnkét megszakították egyetemi tanulmányai. Amikor mindkettőt befejezte, pár évet egy építési ellenőrrel töltött, ami betekintést engedett számára a munka ezen oldalába. Az idősebb John Grandison 1983-ban meghalt. Ebben az időben vakolási technikák megváltoztak, mivel a hagyományos nedves vakolást jelentős mértékben háttérbe szorította a száraz szegélyezés. Ez úgy történik, hogy a gipszkartont nem vakolják be teljesen, hanem csak az összeillesztéseknél.

Az 1990-es években a mész újra előtérbe került, mert egyre fontosabbá vált a megóvás és ez a felújításra szoruló régi épületek restaurálása alkalmával életre keltette a hagyományos módszereket és anyagokat. Ennek köszönhetően Leonard Grandison elismert szaktekintély lett a vakolati munkálatokban valamint a mész alkalmazásában és végig az 1980-as és 1990-es évek folyamán a mesterképző osztályokban előadásokra kérték fel Edinburghban, Glasgowban és Dundeeben. Ebben az időben fejlesztett ki a cég egy “szegecshelyettesítés”-nek nevezett módszert. Ezzel stabilizálni lehet a leromlott és főleg a kockázatos állapotban lévő mennyezeti díszítéseket. Ez a módszer általában nem igényel semmiféle ideiglenes mennyezet-alátámasztást és a Történelmi Skócia és Nemzeti Örökség hozzájárulásával számos esetben sikeresen alkalmazták.

A Grandison és Fia eredeti dízsítőelem-minták hatalmas gyűjteményével rendelkezik, melyek közül néhány annyi idős mint maga a cég. A konzerválás iránti folyamatos érdeklődés által indíttatva, Grandisonék 1988-ban úgy döntöttek, hogy a nagyközönség számára megnyitnak egy Díszítővakolat Múzeum-Műhelyt. A műhelyben még megtalálható egy régi mészgödör, amit Grandisonék “bárkának” neveznek. Jó 30 éven keresztül nem használták azt, de a Történelmi Skócia arra bátorította őket, hogy vállalják el azt, hogy fiatal vakolómesterek számára végigfuttatnak egy teljes ragacsos mész-üzemet. Kb. 1998-ban Leonard könyvet írt a vakolásról. Sok jó technikai leírást tartalmazó könyv van, de ő bepillantást akart adni abba, hogy milyen a vakolás nem-technikai értelemben/vonatkozásban. A könyv címe: “ A közel/szinte technikamentes vakolás könyve”.

Jelenleg a céget Leonard és fia, John működteti. Az elmúlt években a Múzeum-Műhely lenyűgöző gyűjteménye és figyelemreméltó múltja révén népszerűvé vált azok körében, akiket érdekelnek a hagyományos szakmák. A cég napjainkig vakolómestereket képezett és nem egyértelmű, hogy ebben a tekintetben várható-e változás. Érdekes megismerni Leonardnak nyolc évvel ezelőtt, 2008-ban megfogalmazott, az iparág jövőjére vonatkozó meglátásait:

“ Háború, éhínség és dögvész……… az apokalipszis talán kicsit túlzás, de nem nehéz előrelátni a fokozatosan kimerülő és egyre drágább olajkészletek, a globális felmelegedés és a terrorizmus legyőzésére tett lépések, azokok életünket és üzleti vállalkozásainkat befolyásoló hatását.

A napról napra folyó karbantartás folytatódni fog, de azok a nagy projektek, melyeknek politikai dimenziói lehetnek, akadozni fognak. Jelenleg szó van három millió ház megépítéséről, de ki kell várnunk mi lesz belőle. Természetesen az, ha viszonylag rövid idő alatt túl sok, vagy túl kevés ház épül, problémákhoz vezethet.

Lehetséges, hogy az üzleti vállalkozásokkal járó bürokratikus teher túl megterhelővé válik és eltántorítja az embereket attól, hogy vállakozásba kezdjenek?

A lassú kifizetések likviditási problémákhoz vezethetnek. Ebben a tekintetben mi viszonylag szerencsések voltunk, csak alkalmanként adódta olyan megrendelőink, akik kifogásokat kerestek a fizetés halogatására. Azonban ha likviditási problémák nagyobb terjedelemben jelentkeznek, annak rendkívül súlyos következményei leketnek.

Reményem, hogy a Grandison és Fia egy előrelátható jövőben folytathatja tevékenységét, de ha működése megszűnne, remélem, egyedülálló eredeti (vakolatmintákból álló) gyűjteményünk fennmarad az utókor számára”.

3 thoughts on “LEONARD és JOHN GRANDISON – Stukkókészítők”

  1. How really interesting, a link with the past indeed, I had an old friend who did this work his name was Bob Scotland and he did some work in the Assembly rooms in George street Edinburgh. I have recently moved to the Borders and wil, for sure call in and see the museum.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *