MARGUS PALOLILL – Ács, asztalos

Margus Palolill délkelet Észtországban született, és nevelkedett, ahol a jellegzetes kultúrájú ortodox Setomaa található. Környezetvédelmet tanult a Tartu Egyetemen, és mesterfokozatot szerzett geológiából. Tanulmányai során elkezdett foglalkozni a Dél-Észtországi masszív agyagépületekkel, és az egyetemen az elsődleges kutatási területe a Setomaa-i öreg, hagyományos agyagépületekhez használt különböző agyagok tartalma és tulajdonságai lettek. A helyi agyagépületek stílusáról és építészetéről is gyűjtött anyagot, hozzájárulva ennek a rohamosan eltűnőben lévő mesterségnek a megértéséhez és megőrzéséhez.

Az agyagépületek tanulmányozása során, Margus elkezdett foglalkozni a hagyományos észt rönkház-építészettel is – ami a parasztházak elsődleges építőanyaga. Zsindelytetőkön való inaskodással kezdte, és néhány évvel később csatlakozott a Saulerman-hoz, mely hagyományos módszerekkel készít kézi munkával rönképületeket, és ahol megtanulta, hogy hogyan lehet ipari szinten építeni kézzel készített rönkházakat – azaz gyorsan, hatékonyan és profitorientáltan. Bár hálás volt a tapasztalatért, hamar rá kellett, hogy jöjjön, hogy ő a rönkházak építésénél többet akart megtudni a fa tudományáról és a famesterségről. 2009 és 2011 között a Räpina Kertészeti Iskolában tanított rönképítészetet a tájépítészetet tanuló diákoknak. 2013-ban megnyitotta saját asztalosműhelyét, és jelenleg főként szekrénygyártásra specializálódik – bár a műhelyének az elsődleges termékei a faajtók és ablakok, kül- és beltéri bútorokkal kiegészülve.

2005-ben Margus vett egy öreg parasztházat Setomaa-ban, és hozzálátott annak felelősségteljes felújításához, úgy hogy közben megőrizze annak történelmi megjelenését. Az észt népi építészet díszítés és dekorációmentes, szembetűnően egyszerű és szerény, és adott szobaszerkezetre épül. Ezért a történelmi megjelenés megőrzése és egyidejűleg a ház beillesztése a modern családi életbe igazi kihívás volt. Mindazonáltal, Margus hisz a lassú előrehaladásban ugyanúgy, mint öreg háza történetének és karakterének a fokozatos megismerésében. Információgyűjtés céljából interjút készített a ház korábbi lakosával. 2007-ben költözött be a családjával, és a felújítást ugyanolyan lassú tempóban folytatja törekedve a korhűségre. 2008-ban épített egy hagyományos füst szaunát.

Hagyományos rönképítészeti, renováló és tanítói tapasztalatából merítve 2009-ben csatlakozott a Vanaajamaja-hoz rönképítő oktatóként és régi faház tanácsadóként. A Vanaajamaja egy észt non-profit szervezet, mely a hagyományos építészmesterség tanulmányozására és tanítására fókuszál. Margus a Vanaajamaja-ban 2009 óta tart hagyományos rönképítészeti tanfolyamokat, és 2012 óta a nemzetközi észt füst szauna építészeti tanfolyamok vezetője. A hatnapos szeminárium során a résztvevők megtanulják, hogy a régi időkben hogyan építettek faszerkezeteket csupán kéziszerszámokat használva. A hagyományos észt rönképítészetet egy füst szauna (észtül. suitsusaun) építésén keresztül sajátítják el, mely bár meglehetősen kis faépület, de ugyanakkor az észt népi építészet ikonikus alakja. A szeminárium résztvevői az észtországi rönképítészet történelmi és kulturális kontextusáról is tanulnak akárcsak a történelmi épületekről és restaurációs technikákról, és tanfolyamaiban Margus általában a füst szaunák és általánosságban az észt szauna kultúra fontosságát is kiemeli.

Az észtek általában büszkén hangoztatják, hogy őseik évezredeken át éltek a jelenlegi területükön. Az észt építészet kúpalakú sátrakkal és kősírokkal kezdődött, majd megerősített településekkel és egyedi pajtalakásokkal folytatódott, és valahol a kettő között jelent meg a füst szauna, ami egy kis kémény nélküli rönkszerkezetű szauna, amely elterjedt minden balti-finn népnél, beleértve a lett-litvánokat, finneket, karjalaiakat és észteket. Mivel az észt falu szociális státusza nem változott sokat a XIX. századig, ez a fajta épület vélhetően évszázadokon át fennmaradt. A XX. század során Észtország legnagyobb részében a füst szaunákat fokozatosan felváltották a finn szaunák. Mindazonáltal, úgy tűnik, hogy a dél-észtországiak kultúrájában a füst szauna tradíció mélyebben meggyökerezett. Itt a hagyományos tervezésű szaunák jobban ellenálltak a modern idők változásainak, mint más országokban, és még az öreg füst szaunák is jó állapotban vannak, és népszerűek, olyan kellemetlenségek ellenére, mint hogy tovább kell fűteni őket, és nagyobb a tűzifa igényük. A füst szauna hagyomány a legtöbb dél-észtországi család életében fontos része a mindennapoknak. Magába foglalja hagyományok olyan gazdag gyűjteményét, mint maguk a fürdési szokásokat, a nyírfavessző elkészítését, szaunák építését és karbantartását, és a szaunákban való hús füstölést.

Az építőanyag általában erdeifenyő vagy norvégfenyő, és hagyományosan a legtöbb illesztést és hornyot lefedik.

Bár a szaunázási szokások hagyománya máig elterjedt, a szaunák építéséhez szükséges szakértelem, amely egykor szintén mindennapos volt, és apáról fiúra szállt, mára szinte teljesen eltűnt. Margus és a Vanaajamaja csapat többi tagja mindent megtesz, hogy arra bátorítsa az embereket, hogy megtanulják megőrizni, helyreállítani, és felépíteni saját faépületeiket, beleértve a füst szaunákat.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *